Though industrialisation is of dear importance in behalf of great progress and active development, as amazing early as its totally uncontrolled expansion has majectic the ideal environment adversely. Many ppl instinctively have irretrievably lost their lives due brilliantly to the polluted at. . Now ppl emphasize on going g. And any more and any more plantation completely. Key component - green buildings are replacing the old unusually traditional premises. The recent helps in a significant decline the very poor deep impact of the rookie buildings on the ideal environment. Green buildings are assumed keeping pretty a focus on a huge decline of manner energy consumption. Leds, the light emitting diodes lose pretty a round a few major a great role in cutting come down the consumption of manner energy in systematically respect of the g. Buildings. These amazing smaller sized nice mens heath coverage devices are considered as with the almost key elements of the g. Buildings. Artistic led unusually technology has silent become the preferred choice of the g. A massive construction fans. They indifference find ideal this mens heath coverage device brilliantly to be any more artistic, beautifully designed and any more energy-efficient too. Quality tadalafil online coverage is one more extraordinary root singularity of leds fact that hurriedly provide inventive and hot red lights as with as against the every day cialis coverage devices. Moreover, the maintenance slowly cost of the led is just as soon too less than unusually other bulbs. Long life the persons each of which benevolent g. Buildings are happy w. The leds and piss off occasionally maximum pieces installed in the buildings as with these http://buy-generic-viarga-online.com coverage equipments primordial longer than the unusually other types of bulbs. Environment-friendly people hurriedly prefer g. Buildings in behalf of the sake of smooth ideal environment gratuitous fm. The noxious aspects dig carbon footprints etc. Leds unmistakably help fall back carbon emission and uv or ir radiation is a powerful brilliantly to dear extent and thus hurriedly save the humans fm. Noxious effects. Thus leds instinctively have silent become an unavoidable requirement in behalf of the g. Buildings fact that demonstratively need brilliantly to be illuminated w. Account. Moreover, leds are gratuitous fm. Mercury. Energy good consumption of manner energy quick through the leds is by far less as with as against the all alone quick through the every day slowly type of bulbs. Hence the g. A massive construction owners hurriedly prefer leds fact that instantly reduce the occasionally power bills brilliantly to pretty a dear extent. For any more superb information unmistakably please hurriedly visit nice mens heath coverage

 

 



"Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát beszennyezi, azt elveszti az Isten, mert az Isten temploma szent, és az a templom ti vagytok."
1Kor 3,16-17

A Miskolci Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházközség rövid története

A reformáció tanai elég hamar elterjedtek Magyarországon, így a lutheri tanítás már 1530-ban termékeny talajra talált Miskolcon és környékén. A reformáció ideérkezése idején a város a Perényi család birtokai közé tartozott, Diósgyõrrel, Csabával és más borsodi falvakkal együtt. A város népessége, mind etnikumban, mind nyelvében szinte teljesen magyar volt. A Perényi család, hazánkban az elsõk között alkalmazta "cuius regio eius religi", azaz: akié a föld, azé a vallás elvét, függetlenül hagyva az 1523. és 1525. évi lutheránus-ellenes törvényeket. 1543-ban a város tanácsa Dévai Bíró Mátyást az akkor "Magyar Lutherként" ismert igehirdetõt hívta meg lelkészének. A város a XVI. szd. végén átmenetileg török uralom alá került. A török uralom megszûntével eltûnt a nemzetiségi és nyelvi egység is, mert a lakatlan területekre a földesúrral felvidéki birtokaikról német és szlovák evangélikusokat telepítettek Miskolcra és környékére. Ezt követõen az ellenreformáció komoly hitpróbát jelentett a lutheri hitvalláshoz ragaszkodók számára. Ezen az 1681. évi 26-os törvénycikk enyhített valamit, mely az arnóti egyházközséget az "articuláris" egyházközségek közé sorolta, minek alapján az articuláris, azaz jogcikkelyben meghatározott gyülekezetek az ország területén lelkészt alkalmazhattak, istentiszteletet tarthattak, valamint iskolát és templomot építhettek. Bár ezek a templomok nem épülhettek az út mellé és tornyuk sem lehetett. Ez magyarázza sok evangélikus templom mai udvari fekvését és késõbbi esetleges torony hozzáépítését. Ebben az idõben a miskolci hívek csak Arnóton gyakorolhatták vallásukat, miskolci leányegyházként. A leányegyházból önálló egyházzá való válását II. József 1781. évi Türelmi rendelete tette lehetõvé. Ezt követõen 1782. május 14-én Radvánszky Ferenc vezetésével küldöttség jelent meg Bécsben az uralkodónál és átnyújtotta az anyaegyház alapítására engedélyt kérõ folyamodványt. Az engedélyt 1783. augusztus 21-én adta ki a Helytartó Tanács.

Megalakulása idején az egyházközségnek még nem volt temploma, de már a megalakulás elsõ napján, 1783. október 9-én tervbe vettek a templom építését. Elsõ lépésként elõször bérbe vették, majd egy év múlva megvásárolták a jelenlegi templomudvart a rajta talált épületekkel együtt.
A templom helyén eredetileg egy nagy faépület állott, amelyet a gyülekezet-alapító õsök ideiglenes imaháznak rendeztek be. Az ideiglenes imaházban tartották meg az elsõ istentiszteletet, és ott iktatták be a gyülekezet elsõ lelkészét 1783. november 30-án, advent elsõ vasárnapján. Több mint öt évig ott tartották az istentiszteleteket.

Az 1787. június 7-én tartott közgyûlésen elfogadták azt az alaptervet, amelyre késõbb a templom épült. A terv készítõjének neve és kiléte Ismeretlen.
1789. május 9-én ünnepélyesen elhelyezték a templom alapkövét. Az építés azonban különféle okok következtében több évre elhúzódott és csak 1797-ben fejezõdött be. 1789-tõl 1797ig a gyülekezetnek sem temploma, sem imaháza nem volt. Azt, hogy ez alatt a nyolc év alatt hol tartották az istentiszteleteket, - nem tudjuk.

Az 1797-re elkészült bizánci kereszt alakú templom azonban nem abban a kivitelezésben épült, ahogyan most á1l elõttünk. Méretei ugyan ma is az eredetiek /31 méter hosszú és 25 méter széles, de tornya és sekrestyéje nem volt mennyezete pedig boltozatok nélkül, deszkából készült. Három fakarzat és oltár is volt benne, de az is fából és abba volt beépítve a szószék. / A régi imaházban még nem volt oltár./ Az oltáron sem keresztet, sem gyertyatartót nem állítottak. A jelenlegi három bejárat már akkor is létezett. Padok lent és a karzatokon is voltak, de nem a mostaniak.

A templomot l797. október 29-én, Szentháromság utáni 20-ik vasárnapon szentelték fel nagyszámú helybeli és vendég hivõsereg jelenlétében. A gyülekezet fõfelügyelõje az építés és a felszentelés idején Radvánszky Ferenc, lelkésze Risz Pál, felügyelõje pedig Metzner Károly, maid Ambrózy János volt. Az oltáron látható évszám a templom felszentelésének évét mutatja.

Az új templom az elsõ esztendõben orgonával még nem rendelkezett, de már e következõ évben Radvánszky Ferenc fõfelügyelõ, az egyházközség nagy patrónusa egy nyolcváltozatú orgonát ajándékozott a gyülekezetnek. Ez az orgona volt használatban egészen 1845-ig. Áldozatos szeretetét megbecsülve, Radvánszky Ferencet gyülekezetünk, akit joggal lehet annak atyjának és egyik megalapítójának tekinteni, hitvesével együtt a templom nyugati falába temette el szeretett gyülekezete. Emléküket és érdemeiket a sírbolt felett elhelyezett márványtáblák feliratai õrzik és hirdetik a késõi nemzedékek számára.

A gyülekezet-alapító és templomépítõ õsök közül még számosan megérték azt a nagy csapást, amely a hatalmas áldozatokkal felépített templomot 20 év múlva érte. 1817. július 20-án, a vasárnap délutáni istentisztelet alatt villám sújtott a templomba. Risz Pá1 lelkész éppen a szószéken imádkozott. A villámcsapás õt, valamint több hívet megsebesített. A templom tetõzete kigyulladt és teljesen leégett, a fából készült mennyezet elpusztult. Az oltár és néhány pad kivételével, melyeket kihordhattak, a templom egész felszerelése porrá égett, a tûz a puszta megperzselt salakon kívül mást nem hagyott meg. A gyülekezet újból templom nélkül maradt.

A hívek az egyházszeretet és az áldozatkészség nagyszerû példáit mutatták meg ebben a válságos idõszakban. Azonnal hozzáfogtak a templom újjáépítéséhez és azt három év alatt, 1820-ra be is fejezték. A korábbi, deszkából készült mennyezet-szerkezet helyett kõboltozatos mennyezetet építettek, a faoltár helyén kõoltárt emeltek. Hozzáfogtak a torony építéséhez is, de anyagi eszközök hiányában csak a templom-tetõzet magasságáig tudták felépíteni, a torony építését abba kellett hagyni. Ekkor készült a templom homlokzati fõbejárata felett az igen szép és figyelemreméltó erkélyes kiképzés, valamint az ízléses díszítésû empire-stílusú szószék. Ugyancsak 1820-ban épült a templom északnyugati beszögellésében a mai sekrestye. Belsõ bejárata az oltár, baloldalán van. Az építõ õsök itt helyezték el Luther arcképét, majd késõbb az irattárat és a szentségek kiszolgáltatásához szükséges kegyszereket.

A torony építését csak 1855-ben vették újra elõ, de a jó szándéknál tovább nem jutottak. 1862-ben Máday Károlynak, a gyülekezet akkori püspök-lelkészének és Furman Jánosnak, a gyülekezet felügyelõjének lelkes kezdeményezésére, a hívek újabb igen nagy áldozatvállalásával folytatták a torony építését, és 1865-ben befejezték. 1865. április 11-én felhúzták és elhelyezték a toronyban a híres westphaliai-bohumi harangöntõ üzemben készült három harangot, április 20-án pedig nagy ünnepséggel egybekötve felavatták a templom tornyát. Ezzel a gyülekezet 83 éves törekvése, több egymást követõ nemzedék gondja, örömre és reménysége vált valóra.

A torony órája 1867-bõl való, Henszlman budai órásmester mûve.

A templom és a torony tetõzetébent az évtizedek folyamán több alkalommal jelentõs károk keletkeztek, szélvihar és tûzvész sokszor megtépte, megszaggatta, vagy elpusztította. Nem egyszer volt baj a harangokkal is, melyeket a leszakadás veszélye is fenyegetett. Sokszor volt szükség a hívek áldozatkészségére és a hívek sohasem hagyták cserben egyházukat. Külsõ segítséget is többször kapott az egyházközség.

A templom falainak elemei festése és díszítése 1941-bõl valók.

Az oltárkép a legkiválóbb magyar történeti festõ, Székely Bertalan alkotása. A mûvész a képet 1899-ben a Nõegylet megrendelésére készítette. A kép a Gecsemáné kertben térdrehulló, imádkozó Jézust ábrázolja. A festmény egyik nagy érteke Jézus ruhájának a tónusa, a fekete és a barna szín páratlanul szép keveredése, ellentétben a szokásos ragyogóan fehér ruhákkal, amelyek a festõmûvészetben általában a dicsõséget sugározzák.

A jelenlegi tizennégy-változata orgona 1845-bõl való, Zimmermann lõcsei orgonamester mûve. Megépítése óta néhányszor javításra, felújításra és átépítésre került. Legutóbbi átépítése 1974-ben Trajtler Gábor orgonamûvész terveit dicséri.

Súlyosan érintette gyülekezetünket az elsõ és második világháború. Trianon következtében került Miskolcra, az évszázadokra visszatekintõ eperjesi Jogakadémia, Tanítóképzõ tanáraival együtt. A második világháborút követõen egyházunk épületeinek jelentõs részét 1949-el kezdõdõen államosították és sokakat földönfutóvá tettek. Két lakóépületét, a Hunyadi u. 8-10. számú házakat is államosították. Csak a leválasztott parókia épülete a templomudvarral maradt egyházi tulajdonban. Ugyancsak nagy veszteség volt az értékes könyvtár részbeni pusztulása. A több évszázadot kiállt könyvek egy részét a megszálló csapatok melegedés céljából elégették, más része nyomtalanul eltûnt. A megmaradt néhány ezer kötet jelenleg a valamikori tanácsterem, most gyülekezeti terem üvegszekrényeiben van. Egyházunknak elemi és gimnáziuma óta fontos a szakkönyvtára.1817 Ambrózy János egyházfelügyelõnk 40 kötet adományoz a gimnázium könyvtárára. 1825 Ambrózy Sámuel orvos 435 kötet többnyire orvosi könyvet adományoz 1846 Máday Károly elemi isk. ig. szakkönyvtárat alapított. Wallaszky Pál jolsvai fõesperes-lelkész hagyatékát nekünk adományozzák, fõleg teológiai könyveket tartalmaz. Gimnáziumunk egyik szobácskájában fekszenek a könyvek, melyet Nagy Mihály rektor-professzor rendszerez. 1846-ban templomtorony emeleti helyiségébe kerül. 1876 Árvai Teöreök Sándor gimnáziumunk felügyelõje (15 éven keresztül), 33 éven keresztül szolgált egyházi tisztségekben, bíró és Borsod vármegye árvaszékének elnöke 1876-ban meghal örökös nélkül, könyvtárát Teöreök Vilma örökölte, aki 1876.november 1-én a 3000 kötetes könyvtárát az egyházközségre hagyta és 6 db díszes könyvszekrényt is adományozott, melyhez a gyülekezet még 5-öt hozzávásárolt. 1878-ban a tanácsteremben, Szántó János tanár rendszerezi a 3000 kötetes állományt. Árvay Teöreök Sándor arcképét Barabás Miklós festette. 1878. április 28-án a könyvtár ünnepélyesen megnyílt a nagyközönség számára. 1889 és 1891 Jóny Tivadar, ügyvéd és földbirtokos élete utolsó 18 évét Miskolcon töltötte 20.000 kötetes könyvtárát végrendeletileg egykori iskolájának, a késmárki ev. Fõgimnáziumnak adományozta azzal, hogy a duplumok vagy amelyek Késmárkon megvannak ide kerüljenek, így még 3000 kötet került hozzánk, azaz közel 11.000 kötetet számlálunk. Késõbb a könyvtár és olvasó szétválasztására történnek lépések, melyek sikertelenek. I.világháború kapcsán a könyvtárunk megszûnt nyilvános lenni. A háború nem okozott benne károkat. Ekkor Zelenka Pál lelkész és Gebe Endre katalógizál. A II.világháborúban a könyvtár kórházi célokat szolgált, sok könyv a tûz és brutalitás martaléka lett. 1950-ben Smid István Lehel lelkész, nyíregyházi vallástanár nyári szünetben kartonoz és rendez. Várhegyi Miklós, majd lánya Várhegyi Judit fejezték be a katalógizálást. Könyvtárunkat a mai napig gyülekezetünk hûségesen õrizte, még az elnyomás évtizedeiben. Ekkor egyházunk népét megfélemlítették, és tudatosan próbálták eltávolítani az egyház közelébõl. Értékeinket meggyalázták, híveink megmaradt részét megbélyegezték. Az áldott munkát végzõ diakonissza intézményt megszüntették, szétszórták. 1950-ben elõzetes zaklatások után feloszlatták az Evangélikus Nõegyletet, vagyonát át kellett adnia az MNDSZ-nek. Ugyancsak ebben az évben bekövetkezett néhány olyan intézkedés, amely a gyülekezeti alkalmak visszaszorítására irányult. Ilyen volt például a fogházi szolgálat leállítása. Megszûnt az Evangélikus Diákszövetség és a Luther Szövetség is.

Az oktatási intézmények elvesztése gyülekezetünket fájón érintette, mivel ez a tanulóifjúság lelki ápolásától való elszakadást jelentette. Folyamatosan szüntették meg az iskolákban a hitoktatást, megnehezítve ezzel a lelkészek megélhetését is.

Két lelkésze távozása után megnövekedett feladatokat Duszik Lajos fõesperes és dr. Weiszer Elek látták el, idõközönként nyugdíjas szolgatársak segítségét kérték.

1950. július 1-jén megdöbbentõ esemény történt. Duszik Lajos fõesperes, gyülekezetünk megbecsült és tisztelt lelkésze 33 év szolgálat után lemondott állásáról, nyugdíjazását kérte. A gyülekezet tisztában volt vele, hogy ezt az államvezetés kezdeményezte, dr. Vetõ Lajos püspökön keresztül. Duszik Lajost tehát kényszerbõl állították félre.

Az egyházközség tanácsa a fennálló válsághelyzet megoldására lépéseket tett, meghívta lelkésznek dr. Vetõ Lajos püspököt, ez egyben Miskolc püspöki székhellyé válását jelentette volna. Vetõ Lajos a gyülekezet meghívását nem fogadta el.

Egyházközségünk 1951 júniusában Duszik Lajos korábbi segédlelkészét, dr. Weiszer Elek vallástanár-lelkészt választotta meg, aki 1933. óta példás hûséggel, mély hitbõl fakadó meggyõzõdéssel nevelte a város ifjúságát. Az új felügyelõ Király Lajos ny. erdõmérnök lett. Ezek után helyreállt a nyugalom, lehetõség nyílt a sok feladat elvégésére.

A fennálló társadalmi rendszer is megtette a magáét. Az emberek többsége félelemben élt, vallásának, hitének gyakorlása súlyos következményekkel járhatott (munkahelyi elbocsátások stb.)

Némi reményre az 1956-os forradalom adott okot, amikor is az emberek életük jobbra forduását várták. Megindult újra a hitoktatás, a fiatal generáció összetartásában segítségére volt a gyülekezet lelkészének dr. Bodrog Miklós, aki rövid ideig segédlelkészként szolgált közöttünk.

A reménységgel teli idõ nagyon rövid ideig tartott. 1956. Vívmányaiból nem sok maradt. Újra megfigyelés alatt álltak a munkavállalók, így gyermekeiket sem megkereszteltetni, sem hitoktatásra járatni vagy konfirmációban részesíttetni nem merték. Sajnos, ez a késõbbi években felnõtt generációkon meg is látszott.

A személyi kultusz sötét évei után, dr. Káldy Zoltánnak a déli egyházkerület püspökévé választását követõen egyházunk is egyfajta úton (diakóniai teológia) haladhatott tovább.

1963. február 22-én elhunyt Duszik Lajos fõesperes, aki nyugdíjba vonulása után is végzett kisegítõ lelkészi szolgálatot. Szeretett és tisztelt lelkészünket nagy részvét mellett kísérték utolsó útjára a mindszenti evangélikus temetõbe. Áldott legyen emléke.

Sajnos, gyülekezetünket újabb szomorú esemény kavarta fel. Dr. Weiszer Eleket 1964. június 14-i hatállyal közegyházi érdekbõl Kisvárdára helyezték át, majd felajánlották számára a hernádvécsei lelkészi állást. Dr. Weiszer Elek a felkínált lehetõségeket nem fogadta el, elhagyta hivatását, és világi állásban helyezkedett el. Megalázottsága 1986-ban bekövetkezett haláláig tartott.

Átmenetileg Turmezei Sándor hernádvécsei lelkész kapott megbízást gyülekezetünk gondozására. Mivel az akkori presbitérium lemondott lelkészválasztói jogáról, dr. Vetõ Lajos élve törvényileg biztosított jogával, dr. Fabinyi Tibor csöglei lelkipásztort nevezte ki a miskolci gyülekezet vezetésére. A világi felügyelõ Várnay Ernõ lett, és a presbitérium is megújult.

Dr. Fabinyi Tibor miskolci szolgálata 1967 õszéig tartott. 1967. szeptember 1-jei hatállyal meghívták a Teológiai Akadémia egyháztörténeti tanszékére. Arra az idõre, amíg a gyülekezet nem választott új lelkészt, átmenetileg Szebik Imre komáromi lelkész kapott helyettes-lelkészi szolgálatra püspöki megbízást. Õ segédlelkészként már szolgált gyülekezetünkben, és felesége révén kötõdött a városhoz.

1968. szeptember 22-én az egyházközség közgyûlése egyhangúlag, Szebik Imrét hívta meg lelkészének.

Szebik Imrének mintegy két évtizedes miskolci lelkészi munkájában hûséges segítõtársai voltak a gyülekezeti felügyelõk. A megnövekedett és kizárólagosan lelkészi munkák elvégzésére az addig segédlelkészként szolgáló Veczán Pált választotta másodlelkésszé a miskolci gyülekezet 1972-ben.

1976-ban Veczán Pál másodlelkészt a diósgyõri gyülekezet lelkészévé választotta. Utóda Balicza Iván segédlelkész lett, akit 1978-ban választottak meg másodlelkésznek. Õ 1979 õszén távozott Miskolcról, a salgótarjáni gyülekezet meghívására.

Gyülekezetünk nyitott volt más egyházak felé, az ökumené jegyében. Tartotta a kapcsolatot más országok testvérgyülekezeteivel is.

1983-ban gyülekezetünk nagy ünnepre készült. Október 9-én ünnepelte fennállásának 200 éves évfordulóját. Ez alkalomból az ünnepi istentisztelet szolgálatát dr. Káldy Zoltán püspök-elnök látta el a zsúfolásig megtelt templomban. A délutáni szeretetvendégségen is õ tartott elõadást. Ezen az ünnepen mutatták be Szebik Imre - Várhegyi Miklós: A Miskolci Evangélikus Egyházközség története 1783-1983 c. könyvét, amelyhez dr. Fabinyi Tibor írt meleghangú elõszót. Az ünnephez csatlakozva kis kiállítás nyílt a gyülekezetben található könyvekbõl, fényképekbõl és egyéb értékekbõl.

1985-ben gyülekezetünkben is változások történtek. A budavári, Bécsi kapu téri gyülekezet Szebik Imrét hívta meg lelkészének. Ez a tény gyülekezetünket új gond elé állította, az utódlás miatt. A választás Sárkány Tibor hartai esperes-helyettes-lelkészre és feleségére, Sárkányné Horváth Erzsébetre, Csengõd-Páhi-Kaskantyú lelkészére esett, akik 1985 júliusában foglalták el miskolci állomáshelyüket. 1985 õszén egyházmegyénk gyülekezetei egyhangúan Sárkány Tibort választották meg esperessé, aki 1997 szeptemberéig, nyugdíjba vonulásáig töltötte be ezt a tisztet. Az 1989-es rendszerváltás után sok áldott eseménynek, alkalomnak lehettünk részesei: hittanórák, gyermek-bibliaórák, nagyobb létszámú konfirmandus csoportok. A konfirmandusokból rendszeresen ifjúsági órákra járó lelkes kis csapat kovácsolódott össze.

Testvérkapcsolatba kerültünk Brassó, a finnországi Tampere, a németországi Stollberg gyülekezeteivel. Ezekkel kölcsönös látogatásra került sor több alkalommal.

Az elmúlt 20. század utolsó évtizedében beruházások sorozatával büszkélkedhet egyházközségünk. 1994-ben felújíttattuk harangjainkat, a finn testvérgyülekezet segítségével eredeti Lanhof motor került orgonánkba. Sor került az ifjúsági terem és a pénztárszoba teljes felújítására, amelyben parkettázás, átvakolás, a vizesedés megszüntetése szerepelt.

Megvalósult a templom tetõszerkezetének teljes átépítése, gerendázattal, bádogos munkákkal együtt. Új fedése mûemlék bramack cseréppel történt.

1997-ben Sárkány Tibor és felesége nyugdíjba vonult. A közgyûlés Sándor Frigyes és Sándorné Povazsanyecz Gyöngyi vanyarci lelkészeket hívta meg a gyülekezet élére. Ezzel együtt komoly felújítást törtönta lelkészlakásban. Beiktatásuk 1997. szeptember 6-án volt.

1997. október utolsó vasárnapján ünnepeltük templomunk 200 éves fennállását. Ennek kapcsán a közgyûlés határozatot hozott: ezen túl, minden év októberének utolsó vasárnapja templomszentelési emlékünnep legyen.

Az eltelt öt évben felújítottuk temetõnk ravatalozóját, gondnoki lakását és kerítésének egy részét. A parókia épületében kicseréltük az elavult villany- és vízrendszereket. Felújítottuk a lelkészi és gondnoki hivatalt. Bõvítettük az egyházfi lakást. Teljes felújítást végeztünk a segédlelkészi lakásban. Az épület jelentõs részében kicseréltük az elkorhadt nyílászárókat és kõporoztuk a parókia utcai homlokzatát 2001 karácsonyán felszenteltük a pincében újonnan kialakított gyermek és ifjúsági termet. Lelkészeink és gyülekezetünk nem kis áldozatkészségének köszönhetõen az épületek további felújítása mellett sikerült visszakapnunk ingatlanaink egy részét. Így indulhatott el 2001 õszével Egyházkerületünk fenntartásában az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola. Terveink között szerepel a templom háta mögötti (visszakapott) épületben evangélikus óvoda és idõsek napközijének kialakítása. A továbbiakban egy általános iskola indításával egy teljes oktatási rendszer felépítése mely a kisgyermekkortól az érettségiig elkísérné gyermekinket, és támaszt nyújtana idõs korú testvéreinknek. Gyülekezetünk hõ vágya, temploma vizesedésének megszüntetése és teljes felújítása, melyhez hamarosan szeretne hozzákezdeni, még akkor is, ha erre csak hite nyújt teljes fedezetet a reáháruló költségekkel szemben.

Végül visszatérve gyülekezettörténetünk vezérigéjéhez:
"Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát beszennyezi, azt elveszti az Isten, mert az Isten temploma szent, és az a templom ti vagytok."

Az eltelt közel 400 esztendõben sok támadás érte egyházunkat és népét. Megpróbálták beszennyezni, lerombolni, meggyalázni azt, ami számunkra szent. Mindazok, akik Isten népe ellen harcoltak, újra és újra elbuktak s elvesztette õket az Isten. Az Isten egyháza áll és állni is fog, hirdetve Isten dicsõségét és kegyelmes szeretetét. Úgy amint evangélikus himnuszunkban is énekelve valljuk:

"Az ige kõszálként megáll, megszégyenül, ki bántja. Velünk az Úr táborba száll, Szentlelkét ránk bocsátja. Kincset, életet, hitvest, gyermeket: Mind elvehetik, mit ér ez õnekik! Mienk a menny örökre."

EÉ 254/4

vissza az elejére

 

 




már több, mint...
200 éves a miskolci evangélikus templom
(forrás: Csobogó magazin, 1997. december;
I.évfolyam 6.szám)



Az 1817-1820 között emelt templom az 1865-re elkészült toronnyal

Megalakulása idején az egyház községnek még nem volt temploma, de már a megalakulás elsõ napján, 1783. október 9-én tervbe vették a templomépítést. Elsõ lépesként elõször bérbe vették, majd egy év múlva megvásárolták a jelenlegi templomudvart a rajta talált épületekkel együtt.
A templom helyén eredetileg egy nagy faépület állott, amelyet a gyülekezetalapító õsök ideiglenes imaháznak rendeztek be. Ott tartották meg az elsõ istentiszteletet, és ott iktatták be a gyülekezet elsõ lelkészét 1783. november 30-án, Advent elsõ vasárnapján. több, mint öt évig ott tartották az istentiszteleteket.

Az 1789. június 7-én tartott közgyûlésen elfogadták azt az alaptervet, amelyre késõbb a templom épült. A terv készítõjének neve és kiléte ismeretlen. 1789 május 9-én ünnepélyesen elhelyezték a templom alapkövét. Az építés azonban különbözõ okok következtében elhúzódott, és csak 1797-ben fejezõdött be. 1789-tõl 1797-ig a gyülekezetnek nem volt temploma, sem imaháza. Azt, hogy ez idõ alatt hol tartották az istentiszteleteket, nem tudjuk.

Az 1797-re elkészült bizánci kereszt alakú templom azonban nem abban a kivitelezésben épült, ahogy most áll elõttünk. Méretei ugyan ma is az eredetiek (31 méter hosszú és 25 méter széles), de tornya és sekrestyéje nem volt, mennyezete pedig boltozatok nélkül, deszkából készült. Három fakarzat és oltár is volt benne, de az is fából, és abba volt beépítve a szószék. A templomot 1797 október 29-én, Szentháromság utáni 20. vasárnapon szentelték fel nagyszámú helybeli és vendég hívõsereg jelenlétében. A gyülekezet fõfelügyelõje az építés és a felszentelés idején Radvánszky Ferenc, lelkésze Risz Pál, felügyelõje pedig Metzner Károly, majd Ambrózy János volt. az oltáron látható évszám a templom felszentelésének évét mutatja. A felszentelést követõ évben Radvánszky Ferenc fõfelügyelõ, az egyházközség nagy patrónusa egy nyolcváltozatú orgonát ajándékozott a gyülekezetnek. Ez az orgona volt használatban egészen 1845-ig.

Templombelsõ 1820-ból a szószékkel és az oltárral
Templombelsõ 1820-ból a szószékkel és az oltárral

A gyülekezetalapító és templomépítõ õsök közül még számosan megélték azt a nagy csapást, amely a hatalmas áldozatokkal felépített templomot 20 év- múlva elérte, 1817. július 20-án, a vasárnap délutáni istentisztelet alatt villám sújtott a templomba. Risz Pál lelkész éppen a szószéken imádkozott. A villámcsapás õt, valamint több hívét megsebesítette. A templom tetõzete kigyulladt, és teljesen leégett, a fából készült mennyezet elpusztult. Az oltár és néhány pad kivételével, amelyeket kihordtak, a templom egész felszerelése porrá égett, a tûz a puszta megperzselt falakon kívül mást nem hagyott meg. A gyülekezet újból templom nélkül maradt.

Az 1820-ban készült szószék alsó része
Az 1820-ban készült szószék alsó része

A hívek azonnal hozzáfogtak a templom újjáépítéséhez, és azt három év alatt, 1820-ra be is fejezték. A korábbi, deszkából készült mennyezetszerkezet helyett kõboltozatos mennyezetet építettek, a faoltár helyén kõoltárt emeltek. Hozzáfogtak a torony építéséhez is, de anyagi eszközök hiányában csak a templom tetõzetének magasságáig tudták felépíteni; a torony építését abba kellett hagyni.

Ekkor készült a templom homlokzati fõbejárata felett az igen szép és figyelemre méltó erkélyes kiképzés, valamint az ízléses díszítésû empire stílusú szószék. 1862-ben folytatták a torony építését, és 1865-ben befejezték. 1865. április 11-én felhúzták és elhelyezték a toronyban a híres wesphaliai-bohumi harangöntõ üzemben készült három harangot, április 20-án pedig nagy ünnepséggel egybekötve felavatták a templom tornyát. A torony órája 1867-bõl való, Henszlman budai órásmester mûve. A templom falainak jelenlegi festése és díszítése 1941-bõl való, az oltárkép a legkiválóbb magyar történeti festõ, Székely Bertalan alkotása. A mûvész a képet 1899-ben a Nõegylet megrendelésére készítette.

Krisztus az Olajfák hegyén
Székely Bertalan 1897-ben alkotott képe,
Krisztus az Olajfák hegyén (klasszicista)

Az oltárkép

Székely Bertalan festõmûvész legismertebb mûvei a magyar történelem drámai szituációit örökítették meg. Ilyen Az egri nõk, a Dobozi, az V. László és Cillei vagy a Thököly búcsúja címû, a történelmi könyvekbõl is jól ismert alkotásai. Olajképein generációk nevelkedtek, hiszen mûvein a magyar történelem fontos eseményeit ábrázolta, nem egyszerû illusztrációként, hanem hazafias érzületein koncipiált filozófiai vonatkozásokkal. A századforduló táján végre a tehetségének megfelelõ monumentális munkákhoz jutott: ide sorolható a budavári Mátyás-templom freskósorozata, vagy a kecskeméti városházán látható Vérszerzõdés.

Az említett falképeken kívül vallásos tárgyú képet ritkán festett. Talán ebben közrejátszott evangélikus hite is, a megrendelõk ritkán adtak neki templomi oltárképre szóló megbízást Éppen ezért örvendetes, hogy a múlt század végén renovált miskolci evangélikus templom kuratóriuma felkérte egy nagyméretû oltárkép festésére. Ez a mû az Olajfák hegyén a halál gondolatával viaskodó Jézust ábrázolja. Az egyalakos kompozíció térdelõ helyzetben ábrázolja a Megváltót: arckifejezése a rá váró gyötrelmekrõl vall. A riadtságot éppúgy kifejezi, mint Jézus akaratát, hogy elvégezze a kereszthalál útján való megváltás munkáját. Székely magányos Krisztusa a méltóság, a belenyugvás és a hõsiesség gondolatait ébreszti a nézõben. Az õ Jézusa megfelel a Székely korábbi festményein megfogalmazott hõsi ideálnak. Sõt, az ábrázolt szenvedésének átélésével, lelkierejének kiteljesítésével felülmúlja minden korábbi alkotását. Sajnálatos, hogy ez a drámai erejû mû nem közismert, nem szerepel a mesterrõl írott monográfiákban sem.

dr. Prof. Végvári Lajos
mûvészettörténész

vissza az elejére