A MISKOLCI PRESBITÉRIUMHOZ
 
Testvéreim! Ma összejöttünk itten,
Kik egybeforrtunk szándékunkban, hitben
Felelősségben egyházunk iránt,
Hogy megtegyük, amit tőlünk kívánt.
Én erről újat itt nem mondhatok,
Mert én veszek példát tirólatok,
Kik idősebbek vagytok jóval nálam,
S régen működtök egyházunk dolgában.
De egy az érzés, egy a cél mibennünk,
Mikor jövőnket fontolgatja lelkünk,
Vagy súlyosak a mának gondjai.
Miket gyakran nehéz megoldani.
Utunk rögös, de békességben élünk,
Hitünk miatt nincsen mitől félnünk.
Gondoljunk csak régmúlt sötét korokra,
Önkényre, üldözésre, gyásznapokra.
Rómában a cirkuszporond beszél,
Amott máglyát lobogtatott a szél,
A gályarabok éneke, a régi,
A sok penészes börtön mind regéli,
Hogy volt egyházunknak sok-sok fia,
Kinek hitéért kellett halnia.
Nem szólt belőlünk bosszúvágy, vagy átok,
Végső szavuk is ez volt: Megbocsátok…
És áll az egyház, máig megmaradt,
Mert élt a hit az elnyomás alatt…
Csodát a hit e földön nem tehet,
Isten tesz ott, ahol talál hitet.

Ha hátra néztünk, nézzünk most előre,
Tűnjék fel lassan az egyház jövője,
Hogy addig áll fenn, míg szükség van rája,
Míg Isten ügyét hűséggel szolgálja.
És mit tegyünk mi, szürke emberek?
Ma nem hősök – munkások kellenek.
Nem véreznünk, de dolgoznunk kell érte,
Testvéri szívvel mindig egyetértve.
Kellő időben mondott bölcs tanács,
Jó célú intés, vagy vigasztalás,
Szakértelem és munkaszervezés,
Vagy áldozat, jelentős, vagy kevés,
Vagy magvetőnek lenni a családban,
Megannyi tégla az egyház falában.
Hitedről tégy bizonyságot, ha kell,
Élő példával, mely tanít, nevel,
Legyen szívünkön, mint jövendő létünk,
Hogy mely úton jár ifjú nemzedékünk.
Segítsd mindenben egyházad javát,
És tettedet szeretet hassa át.
Amit tettél, felejtsd el magad,
Teremtődnél örökre megmarad.
Ragadd meg mindig a lehetőséget,
Nem érdemed ez, csak kötelességed,
De mégis mindig megvan jutalma:
A lelkiismeret édes nyugalma.
Hallgass szavára, míg tart itt időd,
Istentől kérj hozzá elég erőt,
S mi tőled telhet, Igyekezz megtenni.
- Ennyit jelent ma presbiternek lenni.


Miskolc, 1970. február.

Belicza András (1923-2001)

Vissza az írások tartalomjegyzékéhez...